utoljára

- ...vannak azok az emberek, akik minduntalan spontánnak és frappánsnak, de legfőképpen indirektnek tűnő megnyilvánulásaikkal -de inkább közeledésükkel- ki akarják vívni maguknak a figyelmünket. És vannak azok az emberek, akiknek mi vagyunk ezek az emberek. És van az érzés, amikor erre rájössz. Vagy bármi efféle következtetés tudatosításának érzése. Na AZ szar...

Igaz, ami igaz, de én inkább csak rezzenéstelen arccal nézem a kártyák hátoldalát a kezében. Majd indokolatlanul lassan pislogok egyet. Érezze, hogy egyetértek, de hogy most ez az egész irreleváns.

- ...a félelmek nem határozhatják meg a mindennapokat. Rettegés a kudarctól, a betegségtől, a magánytól vagy valamitől amit jólneveltségből vendégségben meg kell enni és látható alapanyaga a paradicsom.

Vannak keresztek. Klisé. De vannak.

- ... szóval és ott van az a sor, amit sokszor dúdolok: "és vártam, hogy ettől majd homlokon csókol, a múzsa, az ördög, egy angyal az Isten..."

A démonjaim. Ők. Többen. Emberek. Pontosan nem is tudom mi értelmük. Leginkább a velük való folyton megújhodó harcnak. Lehet az ég világon semmi, mint az almacsuhézónak. Többet árt, mint használ. Az az egy biztos.

- ... aztán azon kapom magam, hogy a refrén nélküli dal végére érek...

Talán egy próbatétel az egész. Hogy megtanuljuk azt mondani, de inkább elhinni, sőt tudatosítani... hogy a még most az egyszer utoljára, az kétséget kizáróan AZ legyen. Mármint valóban az utolsó. Nincs posztumusz, nincs ráadás, nincs repeta, nincs bűnbánat.

Meg kell őrizni a méltóságot. Nincs mese.

-... mert aztán rájössz, hogy most javában zajlik a most már tényleg és igaziból...

Releváns.

easy like sunday morning

PISZKOZAT

"amúgy a megszokás. minden csak a megszokás műve. annyira utálatos dolog. mert ha benne vagy akkor ott van a hang a fejedben meg az érzés: a hiány, hogy kell valami új és menni kellene valamerre meg érted az újdonság varázsa...
aztán ott vagy hirtelen az újdonságban és bumm hiányzik a megszokott és a rutin és a komfortérzet és MINDIG HIÁNYZIK valami ...

azt kéne tudatosítani, hogy mindig is fog valami hiányozni a képből és mindig ami van az a lehető legjobb, ami lehet

("Eleve mindig van végtelen számú lehetőség, de inkább alternatíva egy adott szituáció kimenetelére egészen addig amíg a körülmények vagy ha úgy jobban tetszik a feltételek csak egyetlen egy lehetőséget engednek bekövetkezni. és MINDIG a legjobb változat történik, ergo mindig lehetne rosszabb - a vallási vonzata amit a középkori esztétika tanár tett hozzá az, h isten országa jó. tehát csak jó történik. Vö. előbbi sorok.
Aztán ... El kell játszani minden rossz gondolatot aztán mivel már eljátszottad, hogy megtörténhet, számítasz rá, tehát NEM fog...mert ugye sose az van vagy úgy amire vagy ahogyan számitasz")

és nemtudom h ezt vajon csak magyarként nem tudjuk kivitelezni mert belénk van kódolva genetikailag a pesszimizmus????"

Vác

Öregszirt

tavasz

már biztosan nyílnak a hóvirágok HC Andersen sírján Koppenhágában.

jön a tavasz. metróval. mint egyszer nyáron a vihar. vagy csak záporeső, de a viharnak nagyobb a tekintélye.

két megállót tesz meg, szakaszjeggyel, gazdaságosan, a Nyugatitól, hogy időre odaérjen a Gödörhöz.

a csillárban egy 20 wattos égő világít, de nem környezettudatossági indíttatásból korlátozott a benti fényforrás.

legalább így minden szürkének tűnik a szobában, a takaró is.

sosem volt zöld. mármint a Másik, nem a pléd. hanem a felfogása. az életszemlélete, így értem.

különben lilában álmodtam. nem most. még Stockholmban. de most a színskála ugyanazon határok között mozog, tudom, hogy a takaró kék és semmi sem szürke, de engedek az illúziónak, mindennek ami valaminek tűnik, de valójában nem az.és tudom róla.

mindig ámulatba ejtenek az illúziók.

főleg a Másik illúziói.

az például a legújabb kedvencem mikor a kávézóba betérve (pl a Lilatorgeten) elhiszem, hogy a kiszolgálást és rendelésfelvételt csak nálam párosítja a legártatlanabb és legkifinomultabb flörtjének eszközeivel.

még akkor is engedek ennek az érzetnek, mikor az utánam következő - a zsánerének  egyébként sokkal inkább megfelelő- leányzó is ugyanolyan tejhab szívet kap díszítésnek a lattéjára, mint 2 perce jómagam.

nem várom el, hogy bevallja. nincs is mit.

tejköd. majdnem olyan, mint mikor annyira havazik, hogy úgy tűnik egy óriás hógömb az egész életterünk.

szemközt szinte fekete, koszos bérház homlokzata és üres utca. még egy helyszín: Stockbridge. ez Budapest.

a Másik csupasz felsőtesttel tenyereit az ablaküvegnek támasztja. majd a homlokát is.

most minden fekete-fehér. kontrasztosabb. vagy igen-vagy nem. nincs átmenet.

a döntés pedig mindenképpen jó.

azt mondja semmiképpen se siettessem a tavaszt.

körvonalak

(kiegészítettem a post végét, mert időközben Az utolsó rítus végére értem)

végre tél. az igazi. begubózódós. amikor késő estébe nyúló snooker-meccseket nézve lehet pihentetni az idegrendszert.

azzal viszont ki tud bárki zökkenteni a legnagyobb elégedettségemből is több apró számomra agyleszívó megnyilvánuláson kívül, ha szenved(de főleg nyavíkol) az idő(járás) miatt, akár nyáron, akár télen. télen hulljon a hó, lehessen szánkózni, hóembert építeni, röpködjenek mínuszok, nyáron meg tomboljon a strandidő, legyen szárazság és zivatar a semmiből, ősszel és tavasszal fújjon a szél és igenis legyenek eső-áztatta napok... nem értem miért áll meg az élet 2 centi hótól, főleg, ha egy héttel előre tudják, hogy mi lesz és tájékoztatnak mindenkit... persze a nép meglepődik. azon is, hogy fel kell venni csizmát és harisnyát kell húzni, FEBRUÁRban...

elkélne a nyugalom, elkélne a magány egy kicsit. pedig az ünnepi időszak már rég lecsengett és a vele járó vendégeskedések sora is. lassan pufferelhettem, mert csak most érzem szükségét egy hófödte vityillónak körülbelül bárhol. de azért legyen áram és egy kandalló. a konzerv-sólettel kiegyezek, bármennyire is utáljam a babzabáló western-ultramocskos-budspencer-terencehill filmeket.

ugyanakkor abból végképp elegem lett, hogy van egy maroknyi olyan ismerősöm, mert a barát szó bűvöletétől rég mentesültek, akikre folyton én írtam rá/hívtam fel-bár a telefonbeszélgetéstől komplexusom van-, én kerestem, kérdeztem él-e vagy hal-e... hát most már egy ideje leszarom. és üzenem nekik -innen is- hogy én kibaszott jól érzem magam! : )

(Kesztölc)

(Esztergom- Szent Tamás hegy)

(Győr)

ugyanakkor alapszükséglet a városi séta és a kávékavargatás- most már nem mondhatom, hogy füstös vendéglátóipari egységekben, de mindenképpen baráti vidámkodásokkal egybekötve

(Szentendre)

totálisan kirajzolódtak már a különböző ismerőseimmel folytatott beszélgetések állandó körvonalai. ezt legélesebben a múltkori győri (még adventi) hétvégém után lehetett kivenni. vagyis kivennem. ezeket a pszichológia gondolom különböző szerepekkel magyarázná, vagy inkább skatulyázná be valamely témakör kereteibe.

vagy nagyon ráérek, vagy nagyon sokat olvasok és fejlesztem a megfigyelő képességem, ami alapjáraton se gyenge. de várom, hogy lepjenek meg Unalmasék váratlan és szokatlan reakciókkal.

még Norvégiában kaptam egy Harlan Coben könyvet, amiről állították, hogy tetszeni fog. tévedtek, mert egyenesen IMÁDTAM. The woods. Annak ellenére, hogy angolul olvastam és (elsőre) meglehetősen nehéz nyelvezetettel találtam szemben magam, viszonylag gyorsan a végére jutottam az apróbetűs 450 oldalas történetnek. Ilyen izgalmasat és kerek egészet még talán sohasem olvastam. Különben is, legjobban azt szeretem ha filmről van szó, ha könyvről, hogy ha fordulatos, hogy ha folyamatosan alakul bennem a kép egyes szereplőkről, hogy ne tudjam eldönteni rögtön kivel azonosuljak, hogy folyamatosan álljon össze a cselekmény. Imádom ha több szálon fut és több szemszöget mutat be, de az se rossz, ha életszerű, és elhiszem. Az utolsó száz oldalt egy délután alatt nyálaztam végig, mert már nem bírtam kivárni a ki a gyilkos részt. Persze ez a könyv, meg gondolom a többi Coben regény is, többről szól jócskán, mint ennek a kérdésnek a megválaszolásáról. Most azon agyalok melyik másik regényével lepjem meg magam... persze mivel angolul szeretném olvasni, ahogyan a Milleniumot is, így eléggé szűk a fellelhetőségi faktor. De szerencsére csak 1 napig maradtam olvasnivaló nélkül, mert kaptam kölcsönbe skandináv krimiket. Jo Nesbø Vörösbegyéről még nem tudok mit nyilatkozni, mert az 'egzotikusabb' Yrsa Sigurðardóttir Az utolsó rítusával kezdtem...de részben megbántam. Többet vártam, bár még van 10 oldal hátra, amit még a soron következő síugró vk verseny előtt letudok. Annyi haszna mindenesetre volt, de legalábbis megspórolt nekem egy gugli keresést, hogy rájöjjek az ardóttir mi részét képezi a neveknek... és íme, most a megspórolt gugli-keresést virtuális kupon formájában felajánlom a fenti rejtély megoldására ;)

Az update:

A Coben iromány lényegét, hogy jól lelőjem a poént kb. negyed órán át meséltem a héten Tündinek a Negrában, apadatlan lelkesedéssel... Az izlandival kapcsolatban nem leszek spoiler, csak hozzáteszem, hogy erős 3/4 nálam, ami azt jelenti, hogy még egyszer nem olvasnám el, de filmen megnézném... Inkább morális jellegű a végkifejlet, az úgynevezett csattanó, mint sem thrilleres vagy krimis. Tényleg nem vagyok nagy talentum, ha arról van szó, hogy meg kell sejteni, ki a gyilkos, meg mi következik a történetben, mi a gyanús tárgy vagy éppen kinek milyen megnyilvánulása mit jelent. Az írónő nem lesz a kedvencem, és úgy látszik tovább erősödik az a kijelentés, miszerint a férfi írók a 'zsánereim'. Lehet a fordítással volt a baj, mert, hogy korrektúra nem volt alapos, az is biztos...de elnézzük, mert a szakdolgozatomban az első oldalon nekem is kimaradt két filmcímnél a dőlt betűtípus. De az egész regény alatt azt éreztem, hogy egy piszkozatot olvasok, amit majd az írónő átolvas még és teletűzdeli megdöbbentő részletekkel, amiket úgyszintén vártam, mint a horrorisztikus elemek és részletek felbukkanását a boszorkányégetésekkel és vallatásokkal kapcsolatban... Volt egy-két poén, de maximum három és/vagy megszámolható, amin azért elmosolyodtam, de túl kiszámítható volt. Ráadásul a regény nem hosszú, de így is tele-van púderrel, ami kb. minden szempontjából felesleges és azt a sztereotípiát se dönti meg éppen, hogy a skandinávok unalmasak, sőt mi több, az én sztereotípiám az lesz, hogy az izlandiaknak a kies táj miatt  -ami varázslatos ám- alacsony az ingerküszöbük. Persze, persze...jobbat én se tudnék írni. Mondjuk ezzel a kiegészítéssel az lett volna a célom, hogy ne tűnjek fikázósnak, de azt érzem kiemeltem még jobban a sarkalatos pontokat... azért megjegyzem, hogy a sátánista egyetemista karakterek közül azért Halldór-t irtó szimpatikusnak találtam... de a gyilkos, az a szánalom kategória. Már ami az indítékot illeti. Szerintem.

idén első

milyen menő lehet már síugrósáncban lakni...

nyilván nem a landolási zóna belsejében egy vakond-lyukban hanem a tetején

igen, tombol a szezon, ilyenkor eléggé át tudok szellemülni

imádom

a négysáncot főleg meg a sírepülést...egyetlen egy szempontból nem tudom még összeszedni magam Svájccal kapcsolatban, hogy ha bejött volna a fesztivál, akkor simán toltam volna Engelbergben zászlót lobogtatva meg megünnepelve magamat...de nagy valószínűséggel Engelberg az én svájci Sárvárom...

vágyom most amúgy egyszerre legalább 5 helyre

Szlovéniába, Bledbe...

top úti cél a bakancslistámon, de most majd ha minden igaz lesz márciustól inkább északabbra kell tervezgetnem... nehezen, de sikerült úgy néz ki találnom egy utazás szempontjából még lehetetlenebb helyet, mint Kesztölc. Tehát bizonyított tény, hogy a zsákfalu amin keresztül nem megy főútvonal, az még sehol nincs a csak komppal megközelíthető fjordhoz képest. Talán egy sziget überelne mindent.

Aztán (átugorva egy unalmas felsorolást) Edinburgh, most érzem igazán, hogy erős szelete volt az a fél év az eddigi életemnek és olyan minden tekintetben olyan már soha nem lesz, mint akkor volt történet... ezt a fantasztikusan bölcs meglátást pedig az válthatta ki - önelemzés powa- hogy voltam elköszönni Óbudán. Mert a nő az elmúlt 2 évet le akarta végleg zárni. Volt a részéről érzelmi zsarolás a gyerekkel, meg egy drámai ez még persze kellett így a végére pillanat (Lola most szólított a nevemen először...és persze utoljára) de nem baj, így legalább ez is olyan, mint Skócia. És most a hasznos és építő oldalára gondoltam az efféle tapasztalatnak. Persze a skót verziót nem húztam el a végtelenségig és hagytam bepenészedni, hogy utána undorral zárjam rá a doboz tetejét...Mondjuk ki, volt olyan nehéz, mint egy szakítás...

Lehet, az ismételt mennem kell valahová, mert már nem bírok a seggemen ülni egy helyben ilyen sokáig hangulatból csak hangulat marad és nem lesz semmi manifesztációja. Egy az, hogy most valahogy ez a Drezda, ja, mert oda készültünk Nórival, ez olyan szűkösre jönne ki és egyszerűen nincs úgy hely, hogy egy nappal megtoldjuk vagy innen vagy onnan, de persze, úgy látszik a helyek ahová csak bizonyos emberekkel megyek lista is bővül...Drezdába Nórival, Dublinba Sárával, Izraelbe a férjemmel ... Kettő pedig, hogy örülök, ha a tb-t ki tudom magam után fizetni...munkát már tényleg nem keresek, hiszen március 14 a saját kis paradigmaváltásom dátuma. Inkább barátkozom a norvég felsőoktatással és mindennapjaimba próbálok egy kis bokmål-t becsempészni, hogy ne induljak a nulláról. Bár most lehet, pont arra vágyom és van szükségem.

Böjt van tehát. De mindennek megvan a böjtje, meg minden böjtnek a nem böjtje... a dőzsölése vagy hogy mondják ezt Pesten.

2012-ben ez az első posztom ebben a blogban. idén valahogy más az időérzékem és a napjaim ritmusa. persze így sem elég a 24 óra. de az idő úgyis csak illúzió. különben is nyílik a hóvirág.

álljon itt még egy filmajánló zárásképp

mákos voltam péntek tizenharmadikán. bár annyira babonás se vagyok, csak éppen a  járdán a csíkra nem lépek és megfogom a könyököm ha beütöm, meg az órát se állítom egészre és félre és negyedre vagy háromnegyedre, vagy páratlanra. a hangszabályozót se. szóval inkább vannak rigolyáim. lényeg a lényeg, hogy nyertem 2 fős jegyet. toldi mozi, mert tudtam, hogy valami kis állatkák popcorn illatúak.

aztán kiválasztottuk az Életrevalók c. filmet.

én mondjuk a moziban jöttem rá csak, hogy francia... de az csak jobb színészi játékot kínál, mint egy amerikai. a Tetovált lány-ra nem is vagyok kíváncsi. a svéd verzió a szívem csücske. felülmúlhatatlan. pláne ilyen Daniel Craig félékkel.

de inkább az Életrevalókról címszavakban.

kifejezetten vicces. amolyan könnyesre röhögős. abszurd és tele van helyzetkomikummal. de mégis végig komoly a téma és hétköznapi és tanulságos és szép és tele van igazsággal. a mondanivaló is. nem sorakoztat fel közhelyeket és nem kiszámítható. igaz történet. elmondja mi a lényeges az életben ;)

best of 2011

utazgatások tekintetében és új helyek megismerésében gondolom nem lesz sok ilyen év, mint az idei volt, így a 2011-es érdemes ide elutazni TOP helyek listája hosszú...szerencsére ;)

1. Koppenhága

minden visz, a kedvencem, szerelem volt első látásra és azóta is no1. szívesen élnék ott, de legalábbis mindenképpen visszatérnék hosszabb időre, mintsem egy hétvége erejére. IMÁDOM!

2. Stockholm

gyönyörű város, gyönyörű emberekkel :) ha 'norvégként' viccet is 'kell' csinálnom majd belőlük, én akkor is szeretem őket és a szívem csücskei. az egyik legjobb ötlet volt a szülinapunkat Melindával ott ünnepelni méghozzá a tél kellős közepén. azért egyszer tavasszal is megnézném és körbebiciklizném

3. Volda

ez még egy to be continued történet...

4. Malmö- Lund

Malmöben a tengerpart a lélegzetelállító, a leghangulatosabbak meg a parkok, a tavak, a kávézók, míg Lundban a vidék szele és a legjobb CS élményé :)

5. Krakkó

olyan biztos hosszú hétvégi városlátogatási pont, mint Prága. csak sokkal kedvesebb emberekkel, kisebb méretekkel és több biciklissel :) Mindig visszavár!

6. Omiš

ha netalántán egyszer egy évben 2 hétre rám jönne, hogy vágyom a mediterránba, akkor csakis ide vezet az utam. törzshely. ismerem. és nem teng túl a strandon a magyar beszéd :)

7. SVÁJC- Evolene & Lausanne

szeretem Svájcot - persze ha elvonatkoztatok a pofára esésem részleteitől- és a tavat is, de nem Genf a kedvenc, hanem mindenképpen Lausanne

és ha hegyek, akkor Evolene és az is pontosítva arra az útszakaszra, ami felvisz Sion-ból Evolene-be

8. FRANCIAORSZÁG- Annecy & Yvoire

most már tudom, hogy mákunk volt az időjárással, mikor a verőfényes és szmogmentes nyári napon ruccantunk át Annecybe, mert így talán a legjobb formájában fogtuk ki. a tó, a hegyek... ha téli olimpiát rendeznek, nem kérdés, hogy elsőként veszek jegyet :)

Yvoire hangulatát pedig már az odavezető hajóút is megadja, nem hogy a tonnányi virág!

a no 1 belföldi célpont természetesen, ahogy évek óta is Szeged, de idén újra voltam Győrben, és jobban éreztem ott magam, mint valaha, jártam Pécsett is, megnéztem minden meg van e... persze Klausszal is sok helyen jártunk (Dobogókő, Pilismarót, Esztergom stb), főleg nyáron a Dunában fürödni :)

az utazáson kívül idén idegenvezető lettem, szakdolgozatot írtam és leállamvizsgáztam, alkalmi munkákból tengtem lengtem, magam fizettem a tb-m, szerencsét próbáltam Svájcban, csupán 5 hétig, de legalább levonhattam a tanulságot és új szemszögeket is megnyitott, átértékeltem csomó kapcsolatom, módosult a fontossági sorrend, sírtam is és nevettem is, szerencsére utóbbit többet, mint előbbit, nosztalgiáztam, kitűztem új célokat, valóra váltottam pár régi álmomat, kaptam sok képeslapot és küldtem is, láttam jó filmeket, moziban is, de szarokat és vicceseket is, hallgattam rongyosra számokat, olvastam fel verseket Karafiáth Orsival MERTE esten, rátaláltam 20. századi családi képekre, volt interjúm a Hídlapban, (újra) szerepeltem klipben és újra rákaptam a kötésre, alkottam, találkoztam életemben először a szlovák rokonainkkal, találkoztam hamisítatlanul egyedi emberekkel, és számomra fontos emberekkel is sikerült mindig naprakésznek lennem és megosztani örömöt és bánatot, kirándultunk sokat, lovagoltunk, bicikliztünk, sétáltunk is, jókat ettünk, kipróbáltunk csomó kávézót, korcsolyáztunk, síugrást néztem, voltam szerelmes (helybe, férfiba, zenébe, képbe) voltam padlón és nagyon boldog is, volt könyökzúzódásom és ínhüvelygyulladásom is valamint olyan orvoshoz is mentem, amiről nem is tudtam, hogy létezik, szemüveges lettem, voltam fekete, barna és vörös is! Ilyen volt 2011. Sok dologban átlagos, sokban viszont átlagon felüli vagy éppen aluli, de előrébb érzem magam... de inkább több dolog van mögöttem, mint tavaly ilyenkor! :)

Which city do you like the most and why this is Kraków?

igen. a kedvenc városaim egyike.

mert

1. nem is annyira koszos, mint 2006-ban volt (vagyis amire emlékeztem) és nincs is hajléktalan meg kéregető (csak a főtéren)

2. gyalogszerrel is bejárható

3. nem drága (sőt a perec (vagy bagel) az utcán olcsóbb, mint bárhol máshol Európában, még akkor is ha nem 1 zł-ért hanem 1.50-ért vesszük meg a Wawel alatt, a Visztula parton

4. mert a lengyelek kedvesek és segítőkészek és nem nézik ki a turistát (és akarják kihasználni)

5. mert vannak hangulatos kis utcák a zsidó negyedben, millió látnivaló(történelmi, természeti, ember alkotta...) akármerre, villamos és sok biciklis

kedves öregek és fiatalok, kutyasétáltatók, szuvenírárusok stb.

+1 mert pl Pesttel ellentétben nyugodt szívvel végig lehet a buszpályaudvar és hasonlók környékén sétálni minden félelemérzet nélkül

Wawel alatt szombat reggel

Wawel és a naplemente

Wawel a hídról

Wawelből a sárkány- keresd meg, sajna épp nem fúj füstöt

Főtér

Visztula(Wisła) part

aluljáró és street art

hőlégballon

aluljáró...

villamos és az egyik leghangulatosabb utca

Kazimierz

zsinagógát kerestünk és régiségpiacot találtunk

muhaha

giccs

cangesz-style

"elmennék szezonális munkásnak a Visztulára, mint tutajos"

Wawel

lovaskocsin a gazdagok (ennél már csak a városnézésre átalakított golfkocsik a jobbak)

Főtér

utastárs Nórival a parton

és akkor a hostelekről:

Nóri vevő volt azon ötletemre, hogy ha már ilyen nagy a hostel választék(mert tényleg minden második ház zimmer frei) akkor már vállaljuk be, hogy minden nap máshol alszunk, így jobban megismerve a helyet és helyieket

így három hostelt is kipróbáltunk, amiből kettő telitalálatnak, egy viszont mellényúlásnak bizonyult

első nap a Momotown Hostelben szálltunk meg, ami egy kis eldugott (najó, csak elsőre nehezen megtalált) utcában van a zsidó negyedben(Kazimierz)

rögtön megtetszett a hely, mert graffitis falai voltak,meg szörfdeszkája az udvaron stb és ráadásul a recepciósnak mi voltunk az első becsekkolói :) négyes, női szobában voltunk, és míg fogat mostunk, kaptunk egy nénit szobatársnak(pedig mi is kb este 10 után értünk oda). míg Nóri távol volt beszélgettem vele, csehül, ő meg mondta lengyelül, majd kiderült, hogy egy magyarországi lengyel és persze tud magyarul. kicsit volt akcentusa, de a nyelvtana az tökéletes volt. és ahhoz képest, hogy mind(még a néni is) hullák voltunk az utazástól, kb fél1kor aludtunk el, mert addig beszélgettünk :) reggelit is kaptunk. ehető volt. és csomagoltunk ebédre is.

második nap a Wawel alatti Cinema Hostel-t céloztuk meg. mindketten szimpinek és kiváltképp hangulatosnak gondoltuk a HostelBookers-es bemutatkozó alapján, meg persze az alapján, hogy tematikus és filmes. az nem is lett volna baj, hogy zajos hely, nulla szigetelés, villamosmegálló, mert a bérháznak is megvan a maga hangulata, pláne ha több van egybe nyitva és a padló is nyikorog rendesen.de: eleve a recepciós csaj alig beszélt angolul(a lengyelek kb annyira (jól) beszélnek angolul mint a magyarok) és alig tudta kifejezni magát, a négyes vegyes szoba helyett pedig hatos vegyesbe tettek minket, bár nem volt rajtunk kívül csak két srác a szobában, de akkor is... a reggeli az szart sem ért és a konyha mocskos volt. ne menjetek abba a hostelbe... (itt jut eszembe hogy amúgy orangeways-szel mentünk, és már nem jár ajándék forró ital az utazás során???meg utaskísérő(ez mondjuk csak visszafelé nem volt jelen, mint szolgáltatás, meg késett a busz 1,5 órát, de azt kompenzálták azzal, hogy ültek a helyünkön(hagytuk magunkat áthelyezni) és hogy nem álltunk meg sehol és meleg volt mint a pokolba)

viszont az utolsó éjszakát sikerült a világ legjobb és legtökéletesebb hosteljében tölteni. ha megyünk/megyek Krakkóba csak és kizárólag ebbe a hostelbe szeretnék menni - bár tudom, hogy kísérletező kedvem miatt kipróbálnék más hosteleket is)

Pink Panther's Hostel

nehezen tudom elképzelni, hogy van e jobb hely Krakkóban, mint ahol ez a hostel van. a főtér mögötti egyik kis utcában. csak egy sarkon kell kifordulni ahhoz, hogy visszakerülj a forgatagba, mégis csend van és nyugalom. nem mellesleg dizájnos, hangulatos, nagyon csajos, utolsó szögig felújított, annyira tiszta, mint még hostel (de hotel se) soha, minden nap van valami kiegészítő esti program, ami ingyenes (amikor mi voltunk vodka kóstolás volt) a személyzet ritka jófej, segítőkész és még akkor sem felejtenek el ha már 5 napja hazajöttél, mert e-mailt írtak, hogy megköszönjék a látogatást és nem csak nekem(a foglalónak) hanem még Nórinak is!

ez már a korral jár

az ágyat az ablak alá tolta. így kicsit hátrabiccentve a fejem, láttam a kék eget. sehol egy felhő. semmi. mintha tavasz lenne és a november bekaphatná.

mikor felé fordultam, erős késztetést éreztem arra, hogy a kis műfordító fejét végigsimogassam

ezeregy perverzióm van a főszereplésével

mostanában inkább a vágyakozás témakörében

Szilvi mondta jól, basszus, a korral jár az egész

arra magamtól is rájöttem, hogy ha kiszabadulok a (jég)pályára, akkor az már nem is igazi kiszabadulás meg a vele járó tombolás és önmagam határainak feszegetése

az már megfontolt és részletesen átgondolt, előre levetített mozdulatok sorozata

félelemérzettel, felelősségtudattal

a védő pozíció felvétele

és minduntalan erősödik bennem az, hogy el kéne kezdeni a te meg én részt

a különálló te+én részt

de az annyi, de annyi energiát és erőfeszítést igényelne, hogy inkább

végighúzom a bal középső ujjam a homloka tetejétől az orrán átívelően egészen az álláig

és nem is az a legbájosabb ebben a mozzanatban, hogy olyan páratlanul szépnek látom, mint még soha, hanem, hogy megmosolyogtat, hogy nem ébred fel

aztán mégis

anélkül, hogy kinyitná a szemét, fekszik tovább a hátán és megkérdezi

most vajon a szerelmet látom e benne vagy a gyerekeim apját

én meg életemben először arra hajlok, hogy elhiszem, hogy az élet középpontjában mégiscsak a szerelem áll

de inkább a szex, szerelem, család hármas

mivel tudom, hogy ő abban, hogy bármilyen szituációban és bármilyen feltett kérdésre megtalálja a legfrappánsabb választ verhetetlen

így inkább nem is válaszolok, csak mosolygok, mint az ötvenes évek Amerikájának női

karakterei és a mosolygásban kimerítem a vele való incselkedést

de most komolyan kérdezi, teszi hozzá

én meg köhögök és nyúlok a köptetőért és azt mondom hogy gyógyszer befolyása alatt ne várjon tőlem semmi értelmeset, mert most olyan vagyok, mint mikor a south parkban flesselgettek össze-vissza a rajzfilmfigurák a köptetőtől

szerinte pedig azt a részt nem is láttam, mert utálom a south parkot, csak akkor nézném meg eleve ha legalább north park lenne a címe, bár hozzáteszi, hogy havas táj az van benne ugyan, így kompatibilis az ízlésemmel...

és pont az ilyen sziporkák- amik mástól annyira bugyuták és bénák lennének- vezetnek ahhoz, hogy meggyőzzem magam arról (is) hogy valójában én rohadt irigy vagyok erre a faszira itt mellettem, mert ilyen szeretnék lenni (még akkor is ha változatlanul nő maradnék, nem csak a ha fiú lennék tuti ilyen hajam lenne... meg így öltöznék kijelentések halmazában)

mert én már túl vagyok azon az öt perc hírnéven ami minden állapolgárnak kijár

benne pedig annyi tényleges lehetőséget látok még, ami túlmutat azon, hogy egyszerűen a szerelmem legyen meg a fiaim apja

nem csak irigy vagyok rá, hanem hozzá (a tehetségéhez) képest is kevésnek érzem magam

és próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy nem is olyan rossz dolog, ha én vagyok az a nő, aki a sikeres férfi mögött áll, mert ideális esetben, nekem lesz köszönhető minden

és minden(em) neki

inkább válaszolok

hogy persze, az ízlésem szerint ő sem így nézne ki, lenne félhosszú barna haja és szeme, és borostája

hanem vagy úgy nézne ki, mint Till Lindemann vagy inkább csak lenne olyan haja, mint neki, vagy nem tudom, legalább lennének tetoválásai (vagy lenne nemes egyszerűséggel síugró, mintsem költő)

de nekem minden ellenére Rá van szükségem

Annecy & Yvoire (Franciaország)

A N N E C Y

a legszebb francia település ahol valaha is jártam. Európa legtisztább tava is itt van és ha 2018-ban megkapják a téli olimpia rendezési jogát, akkor 100% hogy ott leszek! de ha nem, akkor is visszatérek.

YVOIRE

Lac Léman - háttérben a franciaországi rész

étterem a hajón
a középkori város - Yvoire

vár

a legvirágosabb települések egyike

imádom <3

a hangulatos éttermek

"we are young and lost and so afraid...

...we are strong and blessed and so brave"

http://ekozbennorvegiaban.freeblog.hu/

természetesen...majd még időben kifejtem...

krakkó

fogalmam sincs pontosan hány éve írom ezt a blogot, de régóta, viszont most, most végre eljutottam addig, hogy felszereljem egy rendszeres olvasók modullal és korszerű legyen meg vele én is

persze addig még nem sikerült eljutnom, hogy a svájci képeimet egy bejegyzésbe gyűjtsem - ugyanígy eljárva a francia képeimmel, de időszerű lenne, mert hamarosan lesznek krakkói képeim is, ugyanis Nórival nyakunkba vesszük egész Lengyelországot, najó, csak a déli részét, méghozzá jövő (hosszú)hétvégére

legutóbb 2006-ban jártam arrafelé -bár akkor Zakopane-ban is, de az most legfőképpen idő-és pénzszűke miatt kimarad...

ő s z

(még 2 hete írtam meg ezt a bejegyzést)

Erdőben

hiszek a sinus görbékben

inkább persze úgy, hogy azok demonstrálják legjobban az életutam

a néha fenn néha lentre gondolok - mutatók

idén többet vagyok lent mint amennyit bekalkuláltam és gyorsabb a zuhanás a csúcsról pedig nem himalája vagy k2 méretű a csúcs része itt egyik hónapnak, hétnek se...

nincs az a jól elfáradok a végén és úgy dőlök be az ágyba, rohadt elégedetten, hogy volt értelme a napnak érzésű pörgés-nyüzsgés - a cél a szem előtt, energianyerés, hosszútávú feltöltődés...

persze én a magányosabb fajta vagyok eleve

aki egyedül vág neki a dolgoknak, nem zavar ha nincs kíséret, gyertyatartó, mert az mindig egy visszahúzó, megkérdőjelező hang megtestesítője amit egyedül elnyomok

ahhoz alkalmazkodni kell

és Dalma pl azt mondaná rám simán -vagyis a hosszútávú reakcióim többségére- hogy menekülés

de így könnyebb -nem a menekülésre értem, a dolgokkal nem szembenézésre hanem - a gödörben ragadás, a begubózódás, főleg ha már korábban sötétedik és az is rátesz

ez nem rinya, ez nem hiszti, nem panaszkodás

sokáig tudnám a semmit csinálni, szabadnak lenni, csak amihez kedvem van azzal foglalatoskodni -de azt előbb meg kéne találni- és talán a legfontosabb a kitartó lelkesedés fenntartása lenne (vagy beletörődés, Zenaj asszondaná)

persze, 1 hétig tartott a feldobottság, hogy juppí, hazajöttem, itthon vagyok, szenzáció, tervekkel teli, amik mind délibábok

szembeköpnek, belémrúgnak, kitudjamégmimást, de a legjobb, hogy folyamatosan leordítanak hogy én nem vagyok semmiben és nem is lehetek a legjobb

és fent nem az emberekről beszéltem, sem a kecskékről, de most rájuk is kitérek.az emberekre.a kecskéket legközelebbre hagyom.

hogy akikkel eddig -kb érettségi óta nem találkoztam-azokkal MOST összehoz a sors, szimplán vonaton, buszon, boltban, csak ha átmegyek az utcán ők állnak szemben- és akkor most, most komolyan, amikor semmit nem tudok kitenni az asztalra, semmit nem tudok felmutatni(én vagyok a hülye, hogy eleve, mért kéne), nem csak velük szemben(mért mégis kik ők?!), úgy amúgy semmivel szemben, mert a nagy nulla, a semmi. az van

hát és veled mi van kérdés- semmi. semmi a válaszom. mert nem, nem akkor találkozunk véletlenszerűen mikor éppen lediplomáztam, mikor éppen állást találtam, mikor éppen kiállításom van, vagy felolvasás Karafiáth Orsival, ah, vagy éppen mondhatom, hogy 7 hónapig itt meg ott éltem mint marci hevesen és most jöttem haza, hanem, hogy semmi. semmi nincs velem. és őszintén. semmi.

bosszant, elkeserít. türelmetlenné tesz. semmi erényképző nincs ebben- térben, időben. pazarlás az egész. idő. energia. kuka.

kifundálnám mi legyen. próbálkozom. úgy másfél hónapja. és még úgy másfél hónapig. sehol nincs semmi. nem hogy valami szar, ami nem tetszene de legalább van- neadjisten jól fizet, vagy fizeti a bérletet, vagy valami tanfolyam, ami drága ugyan de tetszene és hasznos, vagy legalább érdekel... nem. semmi. fel fogom adni. nem bírom a nyomást. komolyan. a vége az lesz, hogy fogom magam és kimegyek Angliába. de nem akarom. mindig is skandinávia volt az álmom. mikor kezdhetném el megvalósítani ha nem most? ha nem most mikor 1. senkim nincs aki itt tartson 2. már iskolába se járok 3. és még munkaviszonyom sincs vagy kitüntetett szerepem a társadalomban vagy egy szubkultúrában. nos. de nem, egyszerűen végignéztem számtalan lehetőséget. ezzel mennek el a napjaim, heteim. és minden honnan az elutasítás- ha egyáltalán reagálnak- jön vissza. ami vesz le a kedvemből.lendületemből. egyre többet.

mindent elölről kell kezdenem.újra a kötelező köröket és azért, hogy újra az legyen, hogy elölről kezdjem, mert bukás az egész, mert csalódás.mert semmi előnyöm nincs az eddigi eredményeimmel. semmi. cseh diploma. kuka. idegenvezetői szakma. kuka. ha valaki elmenne szülni, vagy tán meghalna. na akkor következnék én. a lista 382789574285435. helyén. és akkor már csak 382789574285434. embert kellene megelőznöm. juppppppppí

perszepersze nem váltam mogorvává nullahuszonnégy. csak vegetálok. és úgy érzem pazarlok. üresben gurulok lefelé. vagy nem is tudom. mert tényleg. az előjel basszus nem is számít. csak történjen valami. és nyilván történik. és persze. nem lehet sátoros ünnep mindenhéten. és próbálom úgy látni, hogy a pohár félig teli van és nem azt hogy mi hiányzik. nem vagyok én hálátlan. sőt.

meg a tervek is megmaradtak, csak a valóságban való folyamatos pofáraesésektől lendületüket vesztik.

ha tetszik ha nem, az újabb kezdés (mégis milyen lenne, régi?!) elől nem menekülhetek sehova. szóval úgy 1,5 hete talán- de inkább annyi se, túlestem a holtponton, amin szerintem minden pályakezdő túlesik. most már nem keresek direkt üzemmódban. annyi helyre szétküldtem a jelentkezésem, hogy ha kellek valahová akkor hívnak. ahol lennem kell, oda úgy is eljutok akár, hogy nem indulok el semerre. ez a varázslat.

meg a tény, hogy az erdő felétől gyakorlatilag már kifelé haladok...

---

---

nézzük akkor azt a majdnem egy hónapot, ami eltelt a legutóbbi frissítés óta

és tényleg csak a rostán fennmaradt dolgokról essen szó, nem követek semmilyen telefonos jegyzetet vagy kronológiát annak érdekében hogy felidézzek minden apró cseprő történést, csak amit így vasárnap este 11kor fontosnak érzek...

nyár végén még, itt töltöttek egy hetet a szlovák rokonaink, akikről kiderült, hogy nem is a rokonaink, úgy vér szerint vagy a szó szoros értelmében, mert valójában egy szép barátság sztorija az egész. hogy még a múlt században, a tátrai kisfaluban a dédnagymamám barátnője volt a legifjabb Hanka(minden nő Hanka, minden férfi Milan-még ha beházasodott is a családba, akkor is) dédnagymamájának, de a barátság, vagy inkább kapcsolattartás olyan formában, hogy évi, vagy kétévente előforduló egyhetes látogatás, vagy a szlovák, vagy a magyar részről megmaradt. én egyébként most találkoztam velük először, mert akárhányszor jöttek vagy mi(értsd a család többi tagját rajtam és a háziállatokon kívül) mentünk, én valahol máshol voltam Európában, ami nem Szlovákia.

Egyébként iszonyatosan kedves, "hegyi" emberek, olyan izgi történetekkel a hátuk mögött, és Született feleséges szennyessel.akikkel nyugodtan társaloghattam a magam hibrid cseh-szlovák-tót nyelvén.  A kiscsaj, aki 4 éves (az illusztrációként beszúrt fenti képen kisebb, de szép népviseletben vannak, amilyen egyszer nekem is volt és van is valahol) olyan egy hiperaktív-erőszakos, de közvetlen és barátságos kiscsaj, hogy az ilyentől mentsen meg bármi is dönt erről az :)

időt szakítottam a feszített tempójú hétköznapjaimban arra is hogy 2 napra lezúzzak Szegedre. az utazás önismereti tréning szempontjából sosem jön rosszkor. állítom olyankor pufferelek. és szelektálok. találkoztam a régenlátott alföldiekkel - vagy akik dunántúlinak születtek de mégis a tiszántúlra sodródtak- és felfedeztem a Boci felújítás alatt állásának köszönhetően, hogy az Acapella Cukrászdában mennyisokféle fagyi van amelyek elfogyasztási mércéje megüthetetlen...

és erről hamarosan újra megbizonyosodom.

egy gyors sztori- sétáltunk Mariannal a szép utcán, a kárászon mikorisnem megszólított minket egy nő, nem pulizer gyanús a történet, így most az egyszer csak a nagyját közlöm, de átvezetem mindjárt egy említendő, sőt egyből 3 említendő kedves naplóm jellegű bejegyzésre, a lényeg az volt, hogy két féle epres joghurtot kellett megkóstolni és terméktesztelni, hogy mennyire krémes állagú a kanálon valamint a szájban és ezért kaptunk egy 500 ft-os tesco-s kupont, ami, eléggé motivált az egész mókában, főleg úgy, hogy azelőtt- a svájci jöjjünk ki nullára de mínuszba azért ne menjünk 5 hetem folyományaképp- csak aprópénzzel rendelkeztem, semmi papír, még egy szakadt vagy tollal összefirkált ötvenhatos évfordulós ötszázas sem...persze rá egy hétre, annak köszönhetően, hogy azért még Óbudára visszamentem a nulla perspektívájú helyemre hétvégente ovikezdésig, valamint délutánonként, ami felhozta bennem a régi emlékeimet, a szenvedősöket, a rezignáltság érzését, és inkább visszalökött a depresszióközeli állapotba, pedig olyan , hogy esős, egésznapszobábanülős-tévékapcsolgatós idő sem volt, sőt, szárazság, amit képekkel demonstrálok -bár ezzel igencsak elszakadok eredeti(ha volt olyan egyáltalán) mondandómtól

fenti kép nyár elején, lenti 2 hete

ez a hely pedig tavasszal, ugyanúgy Klausszal

a KisDuna pedig elfogyott. nincs mese. megszökött.

és várom, hogy ezek a fák, meg úgy az összes létező fa, mindenféle őszies színben pompázzon, hogy egyik legyen piros, a másik lila, a harmadik kék, a negyedik sárga, olyan csak ősszel a fák levelein található sárga. mert az ősz szép. mert szeretem. szeretem hogy olyan hideg, friss a levegő reggel és nem melegszik fel délre se, hogy elő lehet szedni az illatmécseseket, meg a füstölőket, a sárga, melegfényű izzójú fényfüzéreket, mert rövidülnek a nappalok stb.

persze a hangulatvilágítás már nyáron is előkerült, mert volt nyárzáró vacsoraparéj a pincében, pizzát sütöttem, de nemám ócskán mirelit tésztából, hanem énáltalam kreálttal és szép terítékkel meg mindennel ami kellett, és nem volt veszekedés, sértődés, csak jó hangulat a javából

és kirándultunk is rövidet a focipályáig

vagy éppen hosszabbat, az évek óta nem látogatott ösvényen-legutóbb akkor jártam ott mikor még hosszú hajam volt, természetesen barna és legálisan lehetett hóvirághoz jutni természetes közegében leszedve- és Öreg-szirtről Bazilikáig ellátósat.

és az ott bizony a Duna, persze-persze mi lenne, hát a Dráva tán? de szerintem lenyűgöző a panoráma, meg az is hogy jobbkéz felé meg ott a csücsül a Bazilika - bár a képről nem látszik, és egy akár optikai zoomos akár digitális zoomos kép se adná vissza a szabadszemmel tapasztalható, huzatos látképet -értsd: tessék megmászni a kétágút!

(és nem mellesleg a Pala is ott virít, amit valami hirtelen ötlettől vezérelve, a stégen ücsörgős félóra után Lillával megkerültünk, mielőtt kiköltözött volna Londonba, szerencsét próbálni- meg persze volt valami olyasmi is, hogy a dorogi lakótelepen toltunk egy hamisítatlanul retro, bányásznap helyetti lógást)

ez pedig fatornyos kisfalunk felülről

de ahonnan eddig sikerült elkanyarodnom az a kuponok világának megtapasztalása lett volna, merthogy tavaly nagyon jól szórakoztunk négyesben (HörPi,Zsófi,Nóri meg én) az akkori, mikulásközeli Eushorts rövidfilmjein - úgyértem, hogy könnyesre röhögtük magunkat- így nem volt kérdés, hogy a mostani, őszi Eushortsra is megyünk, ami ugyan nem a morbid humor témájában teljesedett ki, hanem egy általunk(ja, mert leredukálódtunk Nórira meg énrám) egyáltalán nem előnyben részesített műfajra, a musicalre (és másik opcióként a scifi volt jelen, amit r j berger óta -mert kockák és szeretik a startrekket- bírok végülis, csak úgy szervezték, hogy akkor már se vonat, se busz, csak a nagy üres órák az első járatig- bármerre- van, így kizárásos alapon befizettük magunkat a Kino-ba, így már ott is voltunk) meglepő módon, igencsak élveztük -az első két rövidfilm- egy spanyol idegesítőzenéjű animációs és egy bár irtózatosan élvezetes wales-i dialektusban beszélő transzikról szóló ám történetileg és humorilag éppen ellenkezőleg élvezhetetlen kisfilmek kivételével a maradék, zömében skandináv vagy afféle jellegű filmeket. sőt. dalokat benne:

vigyázat.fülbemászó.és norvég.szóval nem a szép emberek gyűjtőhelye.de poén.

és mivel elővételes jegyvásárlás volt -bár a teltházat mellőzték- így előtte lévő nap is felmentünk csámborogni fővárosunkban, és természetesen starbucksozni egyet

mert Nórinak ez volt az első, nekem meg úgy az első, hogy odajött hozzánk az egyik ott dolgozó csaj, hogy valamelyikünk segíthetne egy bármilyen tall kávéra szóló, menő kuponért cserébe elosztania a járókelőknek 6 db kóstolót- mondanom se kell, hogy 2 perc se volt az egész, úgy elkapkodták és nekem csak annyit kellett mondanom, hogy Tényleg finooom ... ez a kuponbiznisz. ebből kéne élnem. egy jel.
így másnap, mozi előtt is mentünk egy körre és a legfullosabb ízesített, töményszirupos szezonális kedvencet ittam, és nyilván bejött.

középen, a képen, na azon láthatóak a peruiak, ahogyan etikusan betakarítják a kávébabtermést, amit mi középkeleteurópaiak elfogyasztunk. jó, mi? és ez ki is van írva, mármint, hogy az etikusan történik ám!

és mivel a mozizásból és a skandinávokból sem elég sosem, így a finn filmnapokra is elmentünk tegnap, a Toldi moziba, megnéztük közösen A farkas rejtélye-t, amiben kimondhatatlanul gyönyörű finn, hófedte vagy nem hófedte tájak sokaságát mutatták és decúúúúki farkaskölyköket valamint ismételten megállapítottuk, hogy a finnek mennyire tipikusak és szépek és hogy belőlük is van alap-sims :D és utána még Leilával is sikerült kávéznom egyet -és mostmár tényleg benne vagyok a kupon témában, de a mccaféban is összejött egy ingyenkávéra a kilyuggatott törzsvásárlói kártyácskám(ez meg de csehes deminutiva volt)

nos, még fontosnak érzem elmondani, hogy Papa hazajött a tudógondozóból végre 3 hónap után, sütöttem rozskenyeret, imádom a saját kertben termett bio diónkat, de csak addig míg nyers és le lehet szedni a háját és fehérhúsú, és a bioalmánkat is, de csak kevés kukacos, és hogy volt ínhüvelygyulladásom a jobb hüvelykujjamnál és szar egy dolog, bár az ember rájön arra, hogy valójában mennyi mindenhez kell a hüvelykujja segítsége és lehetetlen pihentetve meggyúgyítani, meg hogy mennyi szar reumakrém létezik, amik nem jók semmire, csak drágák vagy büdösek. hogy a legtöbbet a biciklisboltba jártam, mert megtalált kétszer is a defekt élménye, közvetlenül előtte fotózott naplementés képem is van a csévi pusztáról, Marissal, mint mértékaránnyal, középen

hogy Ürömre még mindig kéne egy kibaszott körforgalom, és az is lenne a neve, hogy Kibaszott körforgalom, és táblákon is ez lenne kiírva, Kibaszott körforgalom, egyenesen még 160 méter -a GPS is ezt mondaná, a Kibaszott körforgalom első lehetőségénél forduljon jobbra, és ez, ez a kibaszott körforgalomépítés (hely is van a kivitelezésre bőven) megoldás lenne 10 évnyi problémára, bár a 160-as buszon egy vörösvári néni azt mondta hogy a 90-es évek vége óta jelen van az ürömi lámpa miatti torlódás a mindennapi életben.hogy van új HK és már voltam is ott kétszer és még mindig kapom a pázmányos kedvezményt a kávéimra, és hogy bővült a képeslapfalam

ahogyan a hova utazok még el idén listám is, de ezek még kulisszatitkok, mert már azért tervezgetni is óvatosan merek, még gondolatban is

de hogy honnan tudom milyen nőfélék járnak a 160-as buszon, azt most elárulom, ugyanis feldobta a hetem és globálisan véve az önbecsülésem is, meg hogy ne érezzem csiccsónak magam legalább egy hétig. ugyanis felhívott múlt vasárnap egy nő, hogy bébiszitterre lenne szüksége, jókis órabérbe, 10 hós kissrác mellé, mert alapból bölcsibe jár, de beteg és békáson laknak és 10-től 5-ig és kijön értem és kivisz a buszmegállóba. hát okom előreláthatólag nem volt arra hogy ez alól kibújjak vagy panaszom legyen. de aztán én se hittem a szememnek és a fülemnek és bármilyen érzékszervemnek, hogy... rendben, oké, 1 hét volt az egész (eredetileg csak 1 nap lett volna, de a doki nem engedte vissza) de komolyan mondom tökéletes volt a hetem. kb. álommunka. nem is volt megerőltető, nem éreztem fárasztónak, unalmasnak, nem is kellett korán kelnem, nem volt semmi probléma, se a szülőkkel (apuka olasz-de az anyukája cseh) se a gyerekkel, sőt, a kissrác, hát egy az, hogy nagyon cuki volt, kettő, hogy egy angyal. úgy értem nem sírt, nem hisztizett, kilehetett szívni az orrát, pelenkát cserélni, etetni, altatni, elvolt magában is minden további nélkül. és ami a legfontosabb, a szülők abszolúte rugalmasak voltak minden tekintetben, megdicsértek, ha jól csináltam valamit(és valahogy a kedd reggeli eltévedést a lakótelepent kivéve mindent eltaláltam az ő szokásaiknak megfelelően), nem csak én kérdeztem, hanem ők is, rólam is, annyit sétáltunk a kissráccal amennyit akartam... egyébként a mikiegér hangja olaszul is ugyanolyan mint magyarul és állítom minden nyelven ugyanolyan idegesítő és jellegzetes. bár a négy féle formabedobós játék mind az összes 8-10 hangját megtanultam olaszul és álmomból felkeltve is eltudom mondani, mikiegérhangon persze. szóval szuper volt a hetem. tisztára szerencsés voltam. és nyilván a varázsa a dolognak abban rejlett, hogy csak ehéten voltam és ittavégefusselvéle és nem volt lehetőség a konfrontálódásra és így a jó, de nagyon, mert végülis nem akarok itt mázologni, de végre újra(vagy először) azt éreztem, hogy megfelelő helyen vagyok és képességeimhez mérten történik minden és jó vagyok abban amit csinálok és élvezem minden percét annak

szóval most ez a cél, a motiváció, hogy van ilyen igen(mint a svéd út alatt fellelt dolgok), meg kell találni, hosszútávra az ilyet!

nemám v praze žádné...

(nincs prágában senkim)

ma először álmodtam a tóval

mármint a genfi tóval

nagyon lejtett az a szar hátsó kert

nem is értettem mért kellett neki lemacskaköveznie az egészet

a kert végében meg burjánzott a növényzet

de olyan színes volt minden fa, mint amilyenre már rég befestettem volna az összes levelet

de tényleg

ehelyett a hajam lett mahagóni

tetszik

de nem drasztikus a változás

végülis ősz van

a kert végéből rálátni a szomszéd marha gazdag, részletes kis világára

de végülis kit érdekel

a telek sarkába építettet egy kis helyiséget

amikor megláttam a jóféle kis ablakokat az ugrott be elsőnek, hogy ha svájcban nekem annak idején ekkora ablak és beáramló fény jutott volna, talán kihozok még többet a helyzetből

azt mondja így jártam, így kellett hogy járjak-és különben is én hangoztatom azt hogy ha valami 5 oldal akkor 5 oldalba fog beleférni és nem többe dolgot, akkormeg?

ha az ember naiv, akkor naiv marad örökre

nem olyan ez mint amit ki lehet nőni

meg azt mondja, én igazából készen se álltam arra hogy fogjam magam és új életet kezdjek

hogy is képzeltem volna azt, nélküle?!

vállat vonok

nem mondok semmit

nyilván igaza van

elébe akartam szaladni egy rakat dolognak, de nekem még időt kell pazarolnom megannyi mindenre

erre akkor döbbentme rá, mikor Gabi asszondta hogy hülyeség hogy hagyni kell a gyereket bőgni aztán abbahagyja egyszer merthát nem hülye

mert ő már az életében annyi mindenre éveket pazarolt el, hogy most az éjjeli felkelésre ne tenné

a saját gyerekével???

igaz

de most komolyan, türelmetlenebb vagyok, mint naivabb

ez is annyira magától értetődő

ki kell várni, ennyi lenne a titok? ennyi lenne annak a titka, hogy elkerüljek ilyeneket, mint az az 5 hét?

aztán mi a vége? ugyan az. nem a halálra gondolok. nem annyira közhelyesre.

a lényeg, hogy rá van szükségem

bár bele se néztem a hűtőjébe

és eleve már az se tetszik ahogyan a nappalit berendezte

de rá van szükségem. pedig nem is matematikus. és én mindig egy matematikust szerettem volna. vagy aki mögött mindig a városban várakozva elsuhan egy piros villamos.

de a haja tökéletes

meg a tekintete

tényleg

az olyan magávalragadó

az olyan egyedi

olyan nincs másnak

mint ahogyan másnak sincs ilyen hülye kertje

már ami a dőlésszöget illeti

meg a macskakövet
arra, hogy legyen kutyánk meg majd csak rábeszélem

repaired

"mindjárt itt a holnap. éjfél van. *himnusz*. mr 2-petőfi rádió. éjféli mix című kultúrális műsorunk következik"
és te vezetsz és suhansz az autópályán és nem kell több &lt;3

unalomból néha elolvasom a horoszkópom, különböző helyeken, hogy kiválaszthassam a legjobbat és annak higgyek:

"Nagy változások kezdődnek ezekben a napokban az életedben. Kedden például a munkában változtathatsz. Ha eddig gondolkodtál azon, hogy új vállalkozásba kezdj vagy állást változtass, akkor ma megteheted az első lépést vágyaid megvalósítása felé. "

tudom is már mit szeretnék, mi kell ahhoz, hogy magamra ismerjek

helyreállt az egyensúly

újra utazok . . .

és lelkes vagyok!

vagy csak le kéne állnom az este 6 utáni kávéfogyasztással...

Dalmácia

odaúton hajnalban, Krka folyó felett

régi jó Duće

Omiška Riviera

Omiš

local street art

Omiš- strand

Omiš

Omiš- Óváros

Makarska Riviera

giccs

új, menő, neonfényes templom

legközelebbi park hozzánk

ahol a sziklák a házak fölé magasodnak

kanyon

naplemente

kilátó

óváros

kilátó felől

Cetina folyó

Omiš óváros

kikötő

messze a legjobb strand a környéken- sekély, meleg, tiszta, homokos

hazafelé az autópályán

how wonderful life is...

a legnagyobb hibám h könnyen beleélem magam a dolgokba amiket elképzelek...

aztán....

mellényúlni is tudni kell
adott egy érzés, hogy igen, ez jó döntés, ez az igazi. erre van szükségem. ez kell. ebben tuti kiélem magam.
hát nem.
csalfa vak remény- ez jut mindig eszembe
meg h nem minden az aminek látszik

meg h félreismerhetjük magunkat is

azthinné az ember h megtalálta azt amit keresett. aztán mikor ott van a helyen, abban az időben, azzal akivel, úgy ahogy...és rájön, h nem is erre vágyott, ez nem is ő

na itt tartok most. ebben a kátyúban ragadtam bele.

itt vagyok Svájcban. egy genfi tó parti házban. ami úgy néz ki mintha a fejemből húzták volna ki.annyira renkos. és aztán ott vannak a hegyek. amik teteje nyáron is havas. és a síugrás.
ennél nem is kéne több.
egészen eddig fogalmam se volt arról h azért jövök Svájcba mert mások várják el ezt tőlem. úgy értem nem Svájcot, hanem h legyen munkám, egzisztenciám, perspektívám. mert svájc az az én álmom volt, h ide eljöjjek, lássam a hegyeket,  a tavat, megnézzem ezt is, de ez a pipa és odébbállás kategória.

rosszat kötöttem össze rosszal.

nem passzol.

eléggé úgy tűnik h egy formabedobós játék egy kocka eleme vagyok, amit beakarok szuszakolni egy háromszög alakú nyílásba. és nyilván nem megy.

kényelmetlenül érzem magam. nem itt van a helyem.

persze maradok míg úgy nem alakul h mehessek

csalódott vok, pofára estem. és csak magamnak köszönhetem. jó h azokat a dolgokat amiket le kellett szűrnöm leszűrtem. meg tanultam a helyzetből egy rakat bölcsességet és közhelyet. de kár h ilyen messze el kellett jönni érte...

én abba vok jó h álmodozzak, tervezgessek. a megvalósítás nem az én asztalom. én turistának vok jó, h mindenhonnan vmit magamba szívjak. emlékeket gyűjtsek. engem az tölt fel ha úton vok, nem az h ha nyugton maradok. nekem jobban kell az egyedüllét, az önállóság. szabadság. jobban szeretek visszaemlékezni a már megélt jóra, mint megélni azt.

szerencsés vok, ha más nem is

az összetevők

csütörtök

kicsit úgy érzem, mintha így az éjszaka közepén a madarászok félóráját hallgatnám- bár már nem esik és most már zene is szól a rádióban. mindenesetre beszerzek majd egy kétéltűek fejlődését bemutató pólót én is.mert a KELL kategória. az ABSZOLÚT KELL-é.

tegnap volt az au revoir Renko kerti-partim. vagy pince-parti. a legtalálóbb a búcsú-parti leginkább.

na majd erről is mindjárt írok pár sort. azon kívül, hogy megemlítem és képekkel illusztrálom, hogy 'szalonnát' sütöttünk

filmet néztünk, lopótökkel bort mértünk

ittunk-ettünk, kártyáztunk, vízipipáztunk...

fordulat volt- bennem csendesen lezajlott. a vihar ezzel ellentétben hangosan. de most nem csapott be a villám és dőlt le a kémény- mert a fenti háznak nincs is kéménye. talán ezért.

persze az hogy kétszer annyi embert kell meghívni hogy fele annyian eljöjjenek végül ez ebben az esetben is bebizonyosodott. most nem éri ezzel szó a ház elejét. mert voltak akik arckifejezését elnézve, inkább találtak volna ki egy fantáziátlan kifogást és maradtak volna otthon...vagy legalább a megjegyzéseiket jegelték volna. fog a franc az ilyenen bosszankodni, szóval legyen ennyi elég. tanulópénz? asszem így hívják ezt.

péntek

Ágitól megkaptam a legszuperebb búcsúajándékot
egy bakelit lemezt, teleragasztgatva a közös képeinkkel valamint a kedvenc 'dolgaimmal'

szombat

holnaptól 1300 km-rel arrébbról és arról itt

meg kell adni az ünnepélyes, formális, intézményi keretet ahhoz, hogy felfogjam a mai nappal végérvényesen VÉGE egy szakasznak. és új kezdődik. és az új az mindig jó, az újdonság öröme miatt, meg mert szenzáció. de a szenzáció is elmúlik. az érdekesség is. mint minden. a jó is, a rossz is.

ma volt a diplomaosztóm. utóbbi hetek legjobb 1 - 1, 5 óráját töltöttem el ma délelőtt. a hömpölygő tömegben egyedül egy padon.(jó az is a júliusi top5-ben van, hogy mr2-n mikor hajtottam le M7-esen éjjel, Horvátország felé, felszólalt a Joy Division- Transmission és ooooh utolért a hangulat). miután regisztráltam, átvettem ezt-azt vettem egy utolsó tejeskávét - á la Pázmány. és míg megiszogattam figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. jöttek-mentek: diplomások-rokonaik-barátaik. szociológiai terepmunkára alkalmas közeg. magamban jól szórakoztam, milyen sokfélék a tehenek(csodálkozik mehemed hányfélék a tehenek... ugye) emberek. aztán bejött a vonat és megtelt az aula. elveszett a hely és nosztalgia varázsa. nosztalgia címszó alatt azt értem hogy egyszerre kaptunk diplomát pár ismerősömmel, akiket az egyetemnek köszönhetően ismertem meg és koptattam velük padokat évekig és velük összefutottam ma is (3 felvonásban volt ma és tnap diplomaosztás, mi voltunk ma az első turnus) és azon mosolyogtam hogy valakinek még a nevét/szakját se tudom, de végigbeszélgettünk megannyi óraközi szünetet. és ez jó :) nem tudom elmondani miért. de ez szívmelengető.

maga az ünnepség szerintem kimondottan hangulatos volt- és szerencsére rövid. mi eléggé élveztünk ezt a fehér szaténkesztyűs, taláros 'parádét'. persze úgy hogy sokmindenen vihogtunk. de ez nálunk alap.
(egyébként a vicces, hogy bármennyire is tudtam utálni a pázmányt, tökre büszke vok, hogy pázmányos voltam és egyáltalán nem bántam meg, még ha minimális hasznom se lesz az egészből, hiszen az elmúlt 4 év volt a haszon- és nem mellékesen kedvet kaptam még egy diplomához- vagy talán a folyamathoz)

(sarokban Glória olyan ari, az arckifejezésemmel nem vok persze megelégedve...de az más kérdés, hisz a pillanat a lényeg)

Ági eljött megnézni hogy fogok kezet a dékánnal egy bársonyborított papírért cserébe és már ezt is kiváltképp értékeltem-a diplomát is-, hát még az ajándékát :) hozott buborékfújót(!), egy lovas bögrét és egy képet arról, ahogy Holdin ülök

egyébként anno mikor kimentünk a 'tanyára' a kispónival is találkoztam

meg az egész olyan volt mint egy rész a McLoad lányaiból

bár abban szerintem nem bicikliznek fel a hegyre(bécsi városi cangával), hogy napraforgómezőn pózoljanak

de menő volt a mező eléggé. meg az a nap is.

na szóval akkor most megyek bepakolok-eddig nem sikerült. meg kitalálom hogy közelítem meg a repteret holnap...aztán egészen addig izgulni fogok míg fel nem vesz a család a reptéren...aztán meg megleszek illetődve ...onnantól számítva... úúgy 1 évig :)

ma persze gyorsan megy az idő... és csak úgy...nem csinálnék semmit legszívesebben

egy új fejezet

mégpedig holnaptól

(gyakorlatilag persze csak huszonnegyedikétől)

van egy 17 hónapig tartó szakasza az életemnek amit ma, mikor felültem a buszra és elhagytam Óbudát, lezárult. most a következő 3 hét olyan mint amikor áthajtunk a határon és van egy terület ami egyik országhoz sem tartozik, a senki földje.

persze kicsit oximoron. hisz a következő 3 hét csakis az enyém.

a 17 hónapban a Skóciából való hazatérés utáni 1,5 év foglaltatik benne, ami szorosan összefonódik az óbudai gyermekfelügyeleti pályafutásommal és a felsőoktatási oktatásom második szakaszával.

talán még fel se 'fogtam' hogy ezek az eddig fix dolgok már nem fix dolgok, tovaillantak. jelen pillanatban semmi standard nincs az életemben csak én.

most olyan, mintha lógnék a levegőben, de persze nem úgy, mint Skócia előtt, hanem most egy adott lehetőséggel kacskaringós útja felett.

ez pedig Svájc.

és lehet hogy két hét után feladom és elszököm svédországba, de lehet nem

és Zenaj szerint ha Skócia 7 hónap volt, Óbuda 17, akkor a következő 27 lesz.

és örülnék is, bárhol is lenne a következő 27, csak olyan helyen legyen ahol eltudom képzelni a hosszútávon, mert a barangolás menő, de a letelepedés ugyanannyira...

szóval ma elbúcsúztam a kölköktől, Lizi odaszólt még egy 'nem akarom hogy elmenj, azt akarom, hogy te legyél az anyukám' mondatot...és olyankor aztán tényleg kihullik minden hiszti és sérelem tüskéje (sérelemből 3 volt, hisztiből 333)

Lio-t pedig tényleg a szívembe zártam, de nem arra a részére ahol sötétség van )ld. Kiscsillag szám), hanem a napsütésesre ^^

Lizot amúgy úgy 2 hónapja puhítom, hogy szokja a távozásom gondolatát- és magamat is szoktattam az ikermentes időszakhoz...szóval a mélyponton már túl vagyok, ami az elválást illeti...

(pár hete hazafelé jöttem és láttam a buszról Józsi bácsit, aki minden nap ugyanakkor és ugyanannyit sétál a kertben meg a lakópark körül és olyan kedves öregember meg van a mogorva kutyás nő aki szintén napi rutin szerint vitte le Picúrt a túlhízott tacskót és Karcsi bácsi akivel sétálgatott az ápolónő és mindig ugyanoda parkolt le a tolószékkel.vagy a 3 nyelvet összemixelve beszélgető Gonzáleszék, az egyetlen szomszédok a szinten. a félvér rizsa gyerek az idegesítő nagymamájával. az orosz kiscsaj a mindig árnyékban olvasó családtagjaival. Furcsa Marciékról nem is beszélve xD. de nyilván ilyen jellegzetes, környezetet alkotó alakok mindenhol vannak. vagyis minden mikrokörnyezetben fellelhetőek ezek az elemek)

egyébként most éppen meg vagyok sértődve, úgy kb mindenkire. tudom, hogy olyat nem illik hogy a 2 hónapos kanadai brake-en lévő barátnőnek írok hogy el kell mondjam hiányzik de igazából haragszom rá hogy utolsó pillanatban lemondta a balatonos túrát, merthogy nincs fék a biciklijén - és erre előző nap jött rá- és a másik barátnőnek is megmondani, hogy nagy bunkóság volt nem írni sms-t hogy most jön e vagy sem a víkendházas-estre, pláne úgy hogy előző nap azt írta, időben szól, és arra fogja hogy anyja barátnője rácsukta a kaput az ujjaira...na igen. az is fasza ha nekem -aki elmegy és szeretne elköszönni olyanoktól akik fontosak számára- csak ő nem fontos annyira mások számára, hogy fél órája odadugja a képét egy kávézóba vagy összefussunk egy buszmegállóban, mert ez úgy derül ki, hogy minden csip csup dolog - sokáig alvás hétköznap reggel- érdemibb, mint velem összefutni. életemben egyszer jutottam arra döntésre, hogy nem, nem fogok meghunyászkodni, bekönyörögni magam egy barátságba, nekem nincs arra szükségem, hogy felesleges energiát fektessek be kapcsolatokba, hiszen tisztelem saját magam, megtisztelem hogy nem hagyom hogy áldozat-típusúnak érezzem magam, vagy alárendeltnek...

nem is ér még ennyi sort se az egész. na szóval ezt most egy második ember is elérte nálam, mármint hogy úgy döntsek mindennemű kapcsolatot megkívánok szakítani az illetővel mert nem vállalom fel őt, az értékeket és viselkedést amit képvisel....

és különben is. minden ilyen kis bosszúságot okozó fogalmatlanra meg vagyok sértődve, mert megsértenek a viselkedésükkel/hozzáállásukkal...

most összeállítok egy utazós cd-t és péntektől abban reménykedek, hogy a bosnyák határőrök átengednek személyivel...

előtte meg az államvizsga utáni kép, amin végül Esther jelölt be és nem Gábor küldte el, dehát Gábortól nem is vártam volna azt el, hogy valaha is elküldi :D

(szakdolgozatokat szorongatunk- én pl Gáborét, mert nekem nem adták vissza a fűzöttet sem :P )

még mielőtt beállt a júliusi ősz Eszterrel (& Klaus-szal) megmásztuk a Szt. Tamás hegyet

így már Petit is járt fenn...

úgy zárom a júniust, hogy

leállamvizsgáztam.

(már van egy hete is annak)

megvédtem a szakdolgozatomat. méghozzá ötössel/ötösre - nem hiába, nem magyar szakot végeztem, hanem csehet, szóval fogalmam sincs a fenti mondat befejezése hogy van helyesen :P

immáron bővült az önéletrajzom egy felsőfokú végzettséggel is. és 3 hét múlva újabb bekezdés kap(hat) helyet...

ma volt az első francia órám. itthon. ez amolyan nehogymá hirtelen érjen a frankofón közeg jeligével kivitelezendő időtöltés. meg rohadt nagy és gyors - ragtapaszos- váltás szlávról latin nyelvre egy hét alatt...de egész sok, általában haszontalan összefüggés - nyelvtani- ugrik be... a kommunikációval gondok lesznek. igen. ezt én mondom... egyébként a tanárom- Zsófi- nagyon jó fejnek tűnik. persze, mert ma nem adott házit. höh.

igyekszem nem önmagamat ismételgetni azzal, hogy átemelek innen az au pair blogomba, vagy az au pair blogomból ide infokat, de azzal így járnék el, hogy augusztusban Genfben nyelviskolázok, szeptembertől Nyonban. M viszont már most promotál egy januári diskurzus kurzust ...

államvizsga után beültünk Jenőbe, mégegyszer és egyben utoljára (legalábbis mint pázmányos bölcsészhallgatók bizton) a legmenőbb, hogy így is egyszerre végeztünk Gáborral és Edittel is. Másnap Edittel bejártuk Esztergomot - meg küzdöttem a poszttraumás stressztől, de végre és tényleg végre kordonmentes a Szent Tamás- hegy, így feltudtunk rá mászni - miután átsétáltunk Štúrovo-ba és vissza. a 'bícsről' lőttem is egy fasza képet, ami ha minden igaz, jövő héten Hídlap címlapot díszít...

... csak azért mert hűen tükrözi a város politikai helyzetét... most erre no comment inkább

az utolsó munkanapjaim mindegyikének délutánjába sikerül besűrítenem különböző barátos programokat, így Ágival sikerült végre eljutnunk moziba, bár a Hanna nem volt a legjobb választás, a betétdalait leszámítva... és visszafelé még Lillával is összefutottam. de tóparti strandon is voltunk Türkivel meg Nórival, így kipipálhattuk még júniusban az első vízparton csevegős, vízbecsobbanós élményt, meg ettünk lángost is és sötétedésig kinn ültünk a hintaágyon, még a szúnyog is megcsípett és utána néztünk standupokat jotubén... de ezek a rítus-programok csak azt az óriásplakát szlogent erősítik meg miszerint a nyár csak akkor kezdődik el amikor az első fejest ugrod a balatonba... vagy valami ehhez igen hasonló.

sikerült Évivel is találkoznom ma és kávézni egy gyorsat mielőtt holnap elrepül Rómába egy kis időre, úgy 2 hónapos intervallumra. és Dalmával is, aki viszont már rég visszajött Olaszországból, de nem sikerült találkoznunk. vele ilyen a kapcsolatom. ennek ellenére jól megvagyunk. kaptam tőle két római képeslapot - imádom ha valaki észben tartja mennyire szeretek képeslapot kapni- és utólag rávéste az egyik hátára, hogy ne vágassam le a hajam. és nem is tervezem. hippi leszek svájcban. komolyan. mást is írt a lapra egyébként. épp azért majd a bőröndöm tartalma lesz...

egyébiránt kipróbáltam milyen fővárosunkban rollerra pattanva eljutni A-ból B-be...és feeling! főleg hogyha párhuzamosan görkorisok és gördeszkás egyének is tolják alternatívan ;) szerencsére a nagykörút és váci út járdái jobb állapotban vannak mint akárhol az utak, eltekintve az útpadkáktól amik ellehetetlenítik a keresztező utakon való áthajtást és a centiméter széles repedésektől a felületen... a lényeg, hogy mégis berollerezhető Budapest! (bár én csak az Árpád-híd Nyugati-tér útvonalat próbáltam és csak a Dózsa György úti metrófeljárónál lévő térkövezésen buktam ki, höh)

remélem az idei maradék itthon-otthon való tartózkodásomra szóló programtervek nagy részét sikerül kiviteleznem azért... egész jól haladok, így a mai 'latin'- délután után, meg hogy holnap -bár a szentendrei városnézést elnapoltuk- Marissal megnézzük tucatszorra is az Egy szöszi szeremei-t. igazán spontán. mert úgy jó.

Múzeumok Éjszakája - Esztergom

egyik kedves ismerősöm felajánlotta, hogy tud szerezni nekem tiszteletjegyet, így nem élhettem magammal szemben semmiféle kifogással, hogy bár holnap felvirrad az államvizsga reggele, kötelező elmennem, hiszen már évek óta szeretnék felmenni a Babits-házba, amit nem azért nem sikerült eddig kivitelezni, mert hegymenet, de olyan durván, hogy 45%-os az emelkedő, hanem mert szezonálisan tart nyitva, és általában kora tavasszal jutott eszembe, hogy menni kéne, meg hogy valakikkel... de azt nehéz összehozni és nem vagyok jó marketinges...

de tegnap este sikerült kipipálnom a listámon a Babits-házat és ez nem olyan, egyszer láttam és le van tudva pipa, mert gyönyörű és nyugis helyen van és visszaadhatatlan atmoszférája van a nyaralónak...vagyis múzeumnak...szóval majd visszatérek :)

ez a kép évek óta az egyik kedvencem és a naptáram borítója- és bár Babits nem tartozik a szívem csücske írók közé -de a mindenkori top 5, talán Esztergom szeretete miatt, hiszen Esztergomban születtem, szeretem, ismerem és eltekintve a jelenlegi politikai helyzettől azon kevés városok egyike amiben élnék ...

felfelé ilyen cuki kutyával találkoztam

de leginkább a kilátásért éri meg felmászni

(bár a képeim egyáltalán nem adják vissza)

veranda

aláírás fal - Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Kassák Lajos, Tamási Áron, Keresztury Dezső stb.

nagyon szépen fel van újítva- sokkal kisebbnek hittem egyébként

Török Sophie szobájának ajtaja

nem csoda hát, hogy én is beállok abba a sorba, akik úgy gondolják minden további nélkül felköltöznének az Előhegyre...

mellesleg ahogyan Babits kutyája, Ádáz ezen a széken ül, hát haláli ^^

bővebben a házról